Október 2019  << >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
   1  2  3  4  5  6
  7  8  910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   

Ez következik

„Liszt Isztambulban” – Zeynep Üçbaşaran, a török zongoraművésznő nevét még nagyban memorizálgatta a miskolci közönség, amikor rekonstruált Liszt-koncertje már rég jótékony hatása alá vont mindenkit. (2012. 06. 19. – Revizor; László Ferenc)

Liszt a világjáró koncertvirtuóz – ha eladdig tán valami véletlen folytán nem is, hát a tavalyi bicentenáriumi megemlékezések során bizonnyal mindannyian rengeteget hallottunk a „hírhedett zenész” nagy nemzetközi turnéiról, a liszti Glanzzeit páratlan sikereiről, ünnepségeiről és megerőltetéseiről. Ennek a sokéves virtuózi kalandozásnak az egyik legszélső pontja kétség kívül az Oszmán Birodalom fővárosa, Isztambul volt – térben és időben egyaránt. Liszt ugyanis 1847 nyarán, közvetlenül diadalmas zongorahadjáratainak lezárása előtt érkezett Abdul Medzsid székvárosába, hogy ott szerénykedő elégedettséggel állapítsa meg: „Őfényessége milyen jól volt értesülve az én kis hírnevemről.” Kétszer is játszott a szultáni palotában, átvette az uralkodótól a gyémánttal berakott Nichan-Iftikhar rendet, valamint adott néhány koncertet az orosz követségen.

Liszt ez utóbbi fellépéseinek egyikét, vagyis az 1847. június 28-i zongoraest programját rekonstruálta most a miskolci Zenepalota közönsége számára a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Liszt Akadémián képzett török művésznő, Zeynep Üçbaşaran. Az ilyesformán kétszeresen is viszonzó gesztusként értelmezhető eseményre ingyen lehetett bejutni, ám ez mit sem csökkentett a koncert exkluzív jellegén. Természetesen nem elsősorban azért, mivel a muzsikaszót követően török borkóstoláson is részt vehettek a kiszáradt torkú érdeklődők, hanem mert egy bő óra alatt érzékletessé és élményszerűvé vált az egybegyűltek előtt Liszt virtuóz korszakának műsor-összeállítási gyakorlata. Manuális bravúrok tömegét, tüntetően kivitelezett kézkeresztezéseket és egyéb bámulnivaló fogásokat sorjáztatott a fülnek viszont éppenséggel könnyed program, amelynek középpontjában az operaparafrázisok álltak. A puritánok és a Norma Bellinitől, valamint a Lammermoori Lucia nevezetes hatosa Donizettitől: Liszt billentyűművészete számára e dallamok egyszerre kínálták a hálás és az erőpróbára sarkalló alapanyagot. Ahogyan legalább ekkora, sőt valójában nagyobb teljesítményt követelt a schuberti Erlkönig átirata a zongorista Liszttől – és persze a mester és pályaelőd programját kopírozó művésznőtől.

Úgy lehet, Zeynep Üçbaşaran személyiségéről nem sokat tudtunk meg e miskolci koncert során, s legfeljebb szerény-alázatos tartózkodását nyugtázhattuk, ám a kitárulkozás hiányát jócskán ellensúlyozta a zongorista imponáló mesterségbeli tudása. A magyar, azaz leginkább a budapesti közönség bizonyosan el van kényeztetve a belföldi és a külföldről idelátogató zongorafenomének hangversenyeitől, s a rokonszenves török hölgy nyilvánvalóan nem tartozik azonos ligába a persze jószerint amúgy is ligán felüli Szokolovval, Ránkival vagy Kiszinnel. Csakhogy az egyszeri csodák nem teszik fölöslegessé a profi szakemberek, az elmélyült kismesterek fáradozását, amint erről Üçbaşaran koncertje is hangzó bizonyságot adott. A félig-meddig Liszt-specialistának tekinthető zongorista komoly érzékenységgel, perfekt futamokkal, valamint egyszerre tiszteletreméltó és lelkesítő elszánással teljesítette az egyhuzamban igencsak embert próbáló programot. Az operaparafrázisokban megejtő könnyedség és kellem, az Erlkönigben kísérteties drámaiság, a Chopin-mazurkában finom melankólia, a ráadásokban pedig megvesztegető lendület és állóképesség – ezek az erények jellemezték e mintaszerű zenészeti mulatságot.

A műsor alighanem legkülönlegesebb szerzeményének az 1847-ben uralgó szultáni himnuszra szerzett parafrázis számított. A himnusz komponistája Donizetti, csakhogy nem Gaetano, hanem a fivére, a szultáni kapellmeister gyanánt működő Giuseppe, aki amúgy Liszt kísérője volt az isztambuli vendégszereplés heteiben. Kedvesen jelentéktelen, operaian bombasztikus s vajmi kevéssé törökös műve egy-egy pillanatra megnemesedik Liszt parafrázisában, aki érezhetően elegáns és nagyvonalú gesztusainak egyikét gyakorolta a zongorára való átköltés aktusával. Borkóstolóval vagy a nélkül – ilyen elegáns és nagyvonalú gesztusok sorát köszönhettük mi is Üçbaşaran adakozó játékának.

Az eredeti cikk »

címkék: fesztiválok listája: 2012 Puccini
emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px    

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Adatkezelési tájékoztató »

↑ Top

facebook